Paris, je t'aime!

A Galeries LaFayette óriás karácsonyfája

Csokoládé tortát készítettem barátom születésnapjára

Mint minden város, azt hiszem Párizs is tavasszal illetve Advent idején a legcsodálatosabb. A legnagyobb sugár- és körutakat beborították a girlandok és karácsonyfák, a kirakatokból angyalkák valamint télapók mosolyognak vissza melytől néha úgy érzem magam mintha az északi sarkon található Karácsony ország Télapó nevű falucskájába csöppentem volna. :)
Párizs legnagyobb és legismertebb bevásárlóközpontja, a  Galeries LaFayette kirakatát évről évre szebb és szebb kompozíciókkal díszítik a különböző divatházak tervezői, mint Chanel, Louis Vuitton, Dolce and Gabbana, Dior... Ami pedig az áruház külső jelmezét illeti? Egy mesébe illő kacsalábon forgó palota, mellyel első látásra szerelembe esik, minden romantikusabb lelkű leányzó.

Igaz már több mint egy éve itt élek, azonban még sosem ejtettem bővebben szót a világhíres francia illetve párizsi cukrászatról. Számomra a legmeglepőbb dolog kezdetektől fogva az volt, hogy bármilyen süteményt is kóstoltam, egyik sem okozott csalódást. Ez többek között annak köszönhető, hogy az itteni cukrászok nagy odafigyelést nyújtanak a sütemények kiegyensúlyozottságára, nehéz ugyanis olyan süteményre bukkanni mely cukor vagy éppen vaj túladagolásban szenvedne. A dolog eredete azt hiszem a francia kultúrában illetve hagyományokban rejlik, mellyet a visszafogottság, a mértékltesség valamint a kitűnő ízlés jellemez.

Véleményem szerint, az itt megtalálható sütemények csupán 10százalékának alapja piskóta, ellenben a magyarországi termékekkel, a helyiek ugyanis többnyire a linzer alapú torták szerelmesei, valamint a 60% krém/hab/mousse, 30% gyümölcs és 10% tészta eloszlású torták rajongói. Az itteni sütemények liszt tartalma jóval kevesebb, mint az otthoniaké, ellentétbe a zsírtartalommal, amiben viszont a francia sütemény viszi a pálmát, köszönhetően a világ legkitűnőbb francia készítésű vajainak. Életem első francia alapanyagaiból készített süteményének elkészítése során a legnagyobb megdöbbenést a liszt minősége okozott, melynek minősége -és most büszkén a mellkasunkra tehetjük a kezünket- a mi jó öreg alföldi búzából készült lisztünk búbánatos nyomába sem ér. Míg a magyar liszt tapintása, puha, selymes már már hamu állagú, addig itt, a legdrágább és legminőségibb liszt is szemcsés, kissé homokos, melyből a jól bevált, évek óta használt receptjeimhez plusz 5-10 százaléknyit hozzá kell adnom, mivel nem ugyan azt az állagot kapom, mint ami a megszokott, elvárt.