2013. július 29., hétfő

Szeder mousse torta


Nem szeretném olyan unalmasan indítani, ezt a bejegyzést, mint eddig már sokszor tettem, hogy "már milyen rég nem írtam, elvoltam havazva", mert erre az egy évnyi kihagyásra nem találok rendes magyarázatot. Inkább azt szeretném megosztani veletek, hogy a közelmúltban mi történt velem és a konyhámban. 
Tavasszal életmódot váltottam egészségemre való tekintettel, ami azt jelenti, hogy lemondtam a cukorról és a lisztről, valamint, minden olyan csemegéről, ami eddig a szenvedélyem volt, beleértve a süteményeket is. Ezeket most már friss zöldséggel, gyümölccsel és gabonafélékkel helyettesítem. Kipróbáltam pár fitt süteményt is elkészíteni, de mindig rá kell  jönnöm, hogy a jól bevált finom lisztet és kristálycukrot nehéz helyettesíteni, úgy hogy a megszokott élményt nyújtsa a sütemény. Néha tehát még mindig ráfanyalodok a hagyományos, kevésbé egészséges torták, sütemények elkészítésére, mert csak így kerek az én életem :)



A hétvégén névnapot ünnepeltünk, amely szintén nem telhetett el sütizés nélkül. A szezonját élő szederből készítettem egy nagyon habos, nagyon krémes tortát, melyhez a gyümölcsöt az erdőben szereztük be. Még tavasszal felfedeztünk egy hatalmas vadszeder bokrot kutyasétáltatás közben, ahonnan az elmúlt két héten olyan nagy mennyiséget sikerült beszerezni a zamatos gyümölcsből, hogy lekvár készítésre is futotta belőlük. Az egyik turnusból étcsokoládés változatot, a másikból pedig vaníliásat készítettem, melyekből az utóbbit ki is próbáltam a torta elkészítésénél. 



A torta: Alapvetően 4 részre bontottam. A legalsó réteg egy kakaós piskóta, mely a torta alapjául szolgál. Ezen egy vékony réteg vaníliás szederdzsem pihen, majd követi a mámorítóan édes és könnyű fehér csokoládés mousse réteg. Erre szintén egy réteg vaníliás szeder zselét fektettem, melyen a korona a szeder mousse volt. Díszítés képpen karamellizált mandula darabokat applikáltam fel a torta legalsó rétegére, illetve pár szem szeder bogyót biggyesztettem a félgömb tetejére.
Túlzások nélkül mondhatom, hogy az egyik legjobban sikerült tortám lett, mind ízben, mind megjelenésben, eltekintve attól, hogy talán egy kicsit több zselatinnal még feszesebb gombócot kaphattam volna, így a 40 fokos fotózás sem tett volna kárt benne. 



2012. november 15., csütörtök

A harira




A blogon eddig nem megszokott étel következik, egy leves személyében. Gondolom nem árulok el sokat, ha azt mondom nem magyar étel, hiszen már a neve is idegen, harira (ejtsd: hárérá). Aki szokta olvasni a bejegyzéseim, az már tudja, hogy nagy fanatikusává váltam a marokkói konyhának, így nem meglepő, hogy ennek, az ételnek is észak-afrikai gyökerei vannak.



Októberben tett párizsi kirándulásomon egy antikváriumban sikerült hozzájutnom potom áron egy rendkívül igényes és nagyon szépenmegszerkesztett marokkói szakácskönyvhöz, mely mégjobban bevezetett az ország tradíciójának és kultúrájának megismerésébe (Saveurs Marocaines). Mivel az ország népessége muzulmán, ezért nagyon sok ételük köthető a Ramadán ünnephez. A harirát általában a Ramadán böjt megtörésekor, este fogyasztják, ezért is ennyire dús és tápanyag gazdag, hiszen a böjtölőknek nagy szükségük van a tartalmas ételek fogyasztására, miután egész nap nem vesznek magukhoz semmilyen fajta táplálékot. Ekkor a vacsora egy datolya elfogyasztásával kezdődik, majd előételként felszolgálják a harirát, utána pedig a különböző húsok tálalása következik.



A leves alapvető hozzávalói a térségben gazdagon termő lencse és csicseriborsó, melyet régiók szerint különböző zöldségekkel kombinálnak, mint sárgarépa, burgonya, zöldbab stb. A leves alap textúráját azonban a hús adja meg, mely ízlés szerint lehet csirke, marha, bárány, de akár pulyka is.
A legizgalmasabb rész azonban itt is a fűszerezés, mely nem is lehetne sokszínűbb, Marokkó ugyan is híres a piacain tornyokban felpúpozott ezer színű fűszerhegyeiről. A magyarok számára talán furcsa lehet, de a konyha jellegzetessége, hogy a fahéj a sós ételekben is megjelenik, csak úgy mint az ánizs.



Hozzávalók: (6- 8 személyre)
- 0,5 kiló felkockázott hús (jelen esetben csirke)
- 10 deka lencse
- 15 deka csicseriborsó (előzőleg 12 óráig áztatjuk)
- 1 db nagy sárgarépa
- 2 db burgonya
- 1 nagy  vöröshagyma
- 1 bögrényi tarhonya vagy cérnametélt
- 10 deka sűrített paradicsom
- 4 ek. liszt
- 1 csokor koriander
- 1/2 csokor petrezselyem
- 1 tk. őrölt kurkuma
- 1 tk. őrölt paprika
- 1 tk. őrölt gyömbér
- 1 fahéj rudacska
- 1 csipet sáfrány
- 1 tk. őrölt fekete bors
- 1 ek. só
- olíva olaj

Elkészítés:
Egy 5 literes fazékban olíva olajon megpároljuk az apróra vágott vöröshagymát, majd rádobjuk a  húst és 5-10 percig pároljuk. A húsra rászórjuk a sót, borsot, gyömbért, kurkumát, paprikát, apróra vágott petrezselymet, sáfrányt és a fahéj rudat valamint a csicseriborsót majd felöntjük vízzel. Amikor megpuhult a csicseriborsó, hozzáadjuk a kockára vágott burgonyát és sárgarépát valamint  a.lencsét. Amikor már félig a zöldségek is megfőttek, egy nagy tálban csomómentesre keverjük a lisztet 4-5 dl vízzel, majd hozzáadjuk a paradicsom sűrítményt és szitán keresztül a levesbe öntjük. Ekkor beleszórjuk a tarhonyát vagy cérnametéltet és beledobjuk az elhanyagolhatatlan aprított koriandert is. Addig főzzük, míg a tészta meg nem fől, majd tálalás előtt ízlés szerint citromlével kissé savanykássá tesszük.

2012. november 4., vasárnap

Őszies csiguszok




A mai nap időjárása ihletett meg a bejegyzés megírásához, hiszen nem is létezik szebb idő, mely jobban illik egy ilyen mosolygós körtés-áfonyás csigához, mint a mai. 20 fok, napsütés, séta az illatos fenyőerdőben és a napsütötte réten, csicsergő madarak, fáról-fára szökkenő mókusok, napfényben csillogó arany színű Mérike (ő a kutyusom)...imádom, annyi energiával tölt fel a természet :)




A körtés-áfonyás csiga alapja egy jó minőségű, vajban gazdag hajtogatott kelt tészta, melynek receptje pontosan megegyezik a croissant tésztájával. Ebből a tésztából 2 süteményt készítettem, az  első az előbb említett körtés csiga, melyet fahéjas cukorral, körtével és aszalt vörösáfonyával töltöttem, a második pedig egy almás-körtés elzászi torta lett, melyet selymes karamellel öntöttem nyakon, majd vörösáfonyával díszítettem. Talán mondanom sem kell, hogy osztatlan sikert aratott mindkét sütemény. Legközelebb receptet is csatolok, ezt most csak mutiba hoztam :)







2012. október 28., vasárnap

Marokkói színek és ízek, avagy a Petit Pott őszi kollekciójának fotózása


Fotós Csányi Mónika
Fotós: Szugfil-Méhn Niki
Már több, mint egy hónapja lezajlott a fotózás, de még csak most kerültek a nyilvánosság elé nővérem új őszi táska kollekciójának, a Petit Pott-nak a fotói. A kollekció stílusában a marokkói színeket és mintákat adja vissza, így a fotózásra készített süteményeim is ehhez alkalmazkodtak. Mint már az előző blogbejegyzésben említettem, közel áll hozzám ennek a kultúrának a gasztronómiája, így nem volt nehéz feladatom.
Első sorban azonban meg kell említenem, hogy a süteményeket Jamie Oliver marokkói utazása inspirálta, ugyanis az ő műsorában találkoztam legelőször ezekkel a fajta süteményekkel, majd később, további kutatások és szakácskönyvek bújása után sokkal szélesebbre tágult a látóköröm a témában.




Elsőként a "kígyózó diós rétest" részletezném, mely az eredeti recept szerint mandulás, de mandula hiányában diósra változtattam. Ennek alapvető hozzávalója a rózsavíz, mely helyettesíthető narancsvízzel, avagy narancsvirág vízzel, ami szerintem jobban is passzol a dióhoz, míg a mandulás töltelékhez mindenképp rózsavizet ajánlanék. Közel-keleti ízvilágának karakterizálásán továbbá a citrom héj is sokat lendített, melyet végül sáfránnyal tettem különlegessé. Bevallom, nem egy pénztárca kímélő süteményről van szó, de egy-egy ünnep alkalmával érdemes elkészíteni, mert garantált sikert fog aratni.
A második sütemény az előzőnél sokkal egyszerűbben elkészíthető és hozzávalói is könnyebben beszerezhetőek. Fontos hozzá azonban beszerezni a couscous-t, melyet ma már a legtöbb hipermarketben megvásárolhatunk. A citrom- és narancs héj valamint lé itt is fontos hozzávaló, a különlegességét viszont az olíva olaj adja meg, mely a mézzel egy nagyon finom, igazán szívmelengető ízvilágot hoz létre.

Fotós: Szugfil-Méhn Niki


Kígyó torta
Hozzávalók:
- 8 db réteslap (én boltit használok)
A töltelékhez:
- 300g puha vaj
- 300g porcukor
- 3 tojás
- 300g darált mandula/ dió
- 1 púpos ek. liszt
- 1 citrom héja
- 3 ek. narancsvíz
- sáfrány (elhanyagolható)
Elkészítése:
Egy nagy edényben habosra keverjük a vajat, hozzáadjuk a cukrot és a darált diót vagy mandulát és a 3 tojást, majd jól elkeverjük. Ezután hozzáadjuk a lisztet, a citromhéjat, illetve a narancsvizet és a töltelékkel készen is vagyunk. A sütemény összeállítása ennél viszont picit összetettebb:
1. Egy minimum 1,6 méter hosszú asztalon vagy konyhapulton kiterítjük a réteslapokat, úgy hogy fedjék egymást egy olyan 6-7 cm-en. Ezzel a technikával egy hosszú csíkot kapunk, mely az óriáscsiga alapját képzi.
2. A 1,5 m-es tésztacsík egyik szélén (a hosszabbikon) végig, egyenletesen, hogy az egész hosszon elegendő legyen, eligazítjuk a tölteléket, így egy töltelék csíkot kapva.
3. Annál az oldalnál, ahol a töltelék van, óvatosan elkezdjük feltekerni a rétest, mintha sodornánk, persze fokozatosan 10 centiméterenként haladva előre és mindig csak egyet csavarva.
4. Az 1,5 m hosszú kígyót feltekerjük, így létrejön az óriáscsiga.
5. Egy 26 cm átmérőjű kivajazott sütőformába, egy hirtelen mozdulattal belecsúsztatjuk az óriáscsigát a konyhapultról.
6. 170 °C-ra előmelegített sütőben kb 45 percig sütjük.

Pisztáciás kockák:
Hozzávalók:
- 5 tojás
- 2 dl joghurt
- 220g cukor
- 75g darált mandula/ dió
- 150g liszt
- 200g kuszkusz
- 1 tk. sütőpor
- 2 dl olíva olaj
- pár csepp vanília aroma
- 1 citrom héja
- 1 narancs héja
Az öntethez:
- 1 dl méz
- 1 narancs kifacsart leve
- 1 citrom kifacsart leve
- 60 g apróra vágott pisztácia
Elkészítése:
A tojást elkeverjük a cukorral és a joghurttal, majd fojtonos kevergetés mellett hozzáadjuk a darált mandulát vagy diót, a lisztet a száraz kuszkuszt, a sütőport, az olajat, a citrom illetve narancs héját valamint a vanília aromát. Egy közepes méretű tepsiben 180 °C-on, 30 perc alatt aranysárgára sütjük, majd hagyjuk kihűlni.
Az öntet elkészítéséhez, egy kis méretű lábasban megpirítjuk a pisztáciát majd ráöntjük a mézet és a citrusok levét, majd felhevítjük. A már kihűlt tésztánkat a tepsiben hagyjuk és sűrűn megszurkáljuk egy késsel majd a forró öntetet egyenletesen rácsurgatjuk a süteményre.

És a fotózásról készült kisfilm, azoknak akik szívesen megnéznék :)



2012. október 21., vasárnap

Sütemény az 1001 éjszaka meséiből



Péntek délután, kora őszi napsütés, lazítás, de valami hiányzik...?... A süti!! :) Nézzük miből élünk? 2 körte, pár darab tojás, cukor, liszt, egy kevés fehér csoki, na meg az új szerzemény az arab fűszeres boltból: narancsvirág víz. Ettől a hozzávalótól közel-keletivé vált ez a hófedte sütemény, ugyanis Észak-Afrika országaiban, valamint az arab országokban ez egy nagyon kedvelt hozzávaló a sütemények készítésekor, hasonlóan mint a datolya, fahéj, mandula, pisztácia, rózsavíz valamint szárított rózsaszirom. Utóbbi díszítésként szolgált ennek a süteménynek az elkészítésénél.
Az utóbbi időben nagy rajongója lettem a déli, arab országok gasztronómiájának (főleg Marokkó és Jordánia), ezért egyre többször csempészek be egy-egy különleges hozzávalót az ételekbe, süteményekbe, mert azt gondolom, hogy nem csak a francia macaron lehet különleges, hanem egy könnyen elkészíthető gyümölcsös lepény is, melyet némi kreativitással elvarázsolunk. A franciák egyébként szintén nagy szeretettel használják ezen országok kincseit Észak-Afrika gyarmatosítása óta, többek közt ezért is mondják sokan, hogy a francia konyha tulajdon képen nem is lenne ennyire sokszínű, ha nem vették volna át a marokkói és algériai konyha legfőbb motívumait.





Hozzávalók:
- 10 dkg margarin
- 3 tojás
- 6 dkg fehér csokoládé
- 1/2 citrom héja
- 12 dkg cukor
- 17 dkg liszt
- 2 ek. joghurt
- 2 közepes nagyságú, kemény körte
- 1,5 ek. rózsa vagy narancsvirág víz
- 1 tk. sütőpor
- pár csepp vanília kivonat
- szárított rózsaszirmok a díszítéshez
Elkészítése:
A margarint a fehér csokoládéval felolvasztjuk és jól elkeverjük. A tojásokat habosra verjük a cukorral majd hozzáadjuk a reszelt citromhéjat, narancsvirág- vagy rózsavizet, vanília kivonatot, a két evőkanál joghurtot valamint a felolvasztott margarin-fehércsoki keveréket és jól elkeverjük. Ezután összekeverjük a lisztet a sütőporral és beleforgatjuk a masszánkba. A körtét meghámozzuk, eltávolítjuk a csumáját és felkockázzuk majd óvatosan a tésztához adjuk. Egy kerek sütőformát kivajazunk, lisztezünk és beleöntjük a sütemény tésztát. 170 C fokra előmelegített sütőben 25-30 percig sütjük. Sülés után a tetejét szárított rózsával illetve porcukorral díszítettem.
Ui.: Isteni volt a forró citromos-gyömbér teával.

2012. szeptember 30., vasárnap

Rumos csokoládétorta



A héten végre sor került egy, a szomszédok által már régóta áhított csokoládé torta elkészítésére. Talán meglepő, de nálunk ez már csak így van. Még a szomszédnak is én sütöm a süteményt. :) Persze nagy örömmel teszem, mert a dicséret sosem marad el és ez az ami éltet, az elismerés.
Kérés csupán egy volt: csokis legyen és ha lehet csempésszek bele egy kis rumot. Nem volt nehéz dolgom tehát, bele is vágtam. Először sütöttem egy 5 tojásos csokis piskótát, majd főztem egy csokoládé krémet. A csokoládé krém jelen esetben két fajta lehet: pudingporos (lusta verzió) vagy egy rendes, tartalmas, házilag felfőzött tojásos, 60%-os kakaótartalmú csokoládé hozzáadásával készült selymes, rumos krém. Ezt a lehetőleg házi krémet kihűlés után habfixálóval keményre vert tejszínhabbal dúsítottam és a három részbe vágott piskóta lapokat ezzel megtöltöttem, kívül bevakoltam. Hogy elegáns de mégis bohókás kinézetet adjak a nagyon egyszerű tortánknak, az egészet nyakon öntöttem egy jó minőségű olvasztott étcsokoládéval.
Az eredmény önmagáért beszél.


2012. szeptember 25., kedd

Első őszi napok ihlette diótorta




Hát már megint itt van! Nehezen engedtem be, de mostanra újra megbarátkoztunk egymással. Beköszöntött az ősz.
Ez az időszak akarva akaratlanul az elmúlást jelképezi, mely negatív tartalmat von maga után, legalábbis első nekifutásra. Na jó még másodikra is. A harmadik nekifutás viszont már olyasfajta "beletörődöm" dolog. Amikor is az adott szituációból próbáljuk kihozni a legtöbbet. Nos nekem ez annyira jól sikerült, hogy teljesen beleszerettem az új évszakba és már alig várom, hogy holnap reggel ismét kabátot húzzak és kiskutyámmal újra a harmatos erdő felfedezésére induljak.
A hétvégén tehát az őszi ízek és színek voltak főszerepben, méghozzá egészen pontosan egy dió torta. Ez egy előre megtervezett születésnapi tortának indult apukám részére, majd egy rögtönzött diótorta á la Flóra lett belőle.
Egy rendkívül egyszerű, gyorsan és könnyedén elkészíthető, kifejezetten őszi hozzávalókból megsütött ízbomba ez, melyet négyen 20 perc leforgása alatt majdnem teljesen elpusztítottunk.






Diótorta
Hozzávalók:
A piskótához:
- 5 tojás
- 25dkg kristálycukor
- 15 dkg liszt
- 5dkg darált dió
- 5 ek. hideg víz
Vaníliakrém:
- 1 tojás sárgája
- 3 ek. cukor
- 1,5 ek. étkezési keményítő
- 2dl tej
- pár csepp vanília aroma v. bourbon vanília
Csokiszósz:
- 15 dkg étcsokoládé
- 0,75 cl víz
- 0,25cl rum
- 1 ek. kristálycukor
- 1 csipet só
Továbbá:
-durvára vágott pirított dió
- sárgabarack lekvár
- mazsola
- 4 dl tejszín
- 2 cs. habfizáló
- egy kevés porcukor
Elkészítés:
A piskótát elkészítjük a szokásos módon, azzal a csöppnyi különbséggel, hogy a liszthez hozzákeverjük a darált diót.
A piskóta ha kihűlt, vízszintesen 3 részre vágjuk.
A vanília krémhez összekeverjük a tojássárgáját a cukorral a vaníliaaromával, majd öntünk hozzá pár csepp tejet és az étkezési keményítővel csomómentesre kavarjuk, végül felöntjük a maradék tejjel. Forráspontig felfőzzük, de nem forraljuk majd hagyjuk kihűlni.
A csokiszósz elkészítéséhez a hozzávalókat egy kis lábasba öntjük és addig főzzük míg a csoki illetve a cukor teljesen el nem olvad.
A mazsolát vízbe v. rumba áztathatjuk, de el is hagyható.
A tejszínt pedig kemény habbá verjük körülbelül 2 púpos evőkanál porcukorral és 2 csomag habfixálóval.
Ha a vaníliakrém, a csokiszósz kihűlt és a mazsola, dió és a tejszínhab is elő lett készítve, akkor jöhet a kedvenc rész, a tortatöltés: A legalsó lapra vékonyan sárgabarack lekvárt kenünk, majd a vaníliakrém felét, erre rálocsoljuk a csokiöntet felét, majd megszórjuk a pirított dióval, illetve a lecsöpögtetett mazsolával. A második lapot ráhelyezzük az első rétegre és ugyan abban a sorrendben megkenjük-pakoljuk végül ráhelyezzük a harmadik szelet piskótát és szépen bevonjuk  a tejszínhabbal. A díszítés opcionális illetve ízlés függő, én kakaóporral illetve pirított dióval szórtam meg a már elkészült tortát.



2012. augusztus 26., vasárnap

Túrós mennyország




Vasárnap sütemény nélkül? Ez nálam ritkaság!
Hétköznapok sütemény nélkül? Nálam ez is ritkaság...
De ma akkor is vasárnap van, és ma csak azért is volt sütemény, mert nehogy már az esti kocogásoknak látszata legyen! A hűtőben találtam 1 tojást, 1 csomag túrót valamint szedret és málnát, melyet az elmúlt hetekben fagyasztottam le frissen, no meg a konyhapulton várt egy maréknyi dió, melyet anyukám már nem használt fel az ebédre készített görög uborka salátához. Kettő perc gondolkodás után már össze is állt elméletben a receptem egy túrós-gyümölcsös pite formájában, mely különlegessége a ropogós diómorzsa, kettő óra múlva pedig már a hasamban is volt az első szelet. "Karrierem" eddigi legfinomabb túrótortájának receptjét osztom meg veletek, ez a csodás málna-túró-dió kombináció engem teljesen magával ragadott.




Nyári túrós pite
Hozzávalók:
A tésztához:
- 220 g liszt
- 120g vaj/ margarin
- 20g porcukor
- 1/2 citrom reszelt héja
- 3 ek. hideg víz
A töltelékhez:
- 250g túró
- 1 tojás
- 80g cukor
- 1/2 citrom leve
- 2 ek. görög joghurt
- 1 ek. étkezési keményítő
- 50g dió
- szeder illetve málna
Elkészítés:
A tésztához szükséges lisztet elmorzsoljuk a hideg vajjal vagy margarinnal, ezután hozzáadjuk a porcukrot, a citromhéjat és a vizet, majd addig gyúrjuk míg egyenletessé nem válik a tésztánk. Amikor kész, tegyük hűtőbe pihenni . A krémhez vegyünk egy közepes méretű keverőtálat és törjük benne össze a túrót. A túróhoz sorban adjuk hozzá a tojást, cukrot, citromlevet, étkezési keményítőt majd alapos kavarás után a 2 ek. görög joghurtot. Egy tetszőleget formájú  közepes méretű tortaformát vajazzunk illetve lisztezzünk ki alaposan, majd vegyük ki a tésztát a hűtőből. A tésztából különítsünk el kb. 30 grammnyi mennyiséget, melyre a diómorzsához lesz szükségünk. Az így megmaradt tésztaadagot nyújtsuk ki és illesszük a tortaformába. A túrókrémet ezután öntsük a tésztára, majd szórjunk bele tetszőleges mennyiségű málnát illetve szedret. A nagyon apróra darabolt (de nem darált!) diót keverjük össze 1 ek. kristálycukorral majd morzsoljuk össze az előzőleg félretett 30 grammnyi tésztával és az így kapott morzsát szórjuk egyenletesen a piténk tetejére. 165 °C fokra előmelegített sütőbe toljuk és kb. 50-60 percig sütjük. :)

2012. augusztus 25., szombat

Grill party



Mint minden évben, idén nyáron sem maradhatott el az esti grillezés és az új receptek felavatása. Idei nagy találmányom a grillen sült rozmaringos lepény volt. Tésztája egy olívaolajas kenyéralap, rozmaring levelekkel ízesítve, majdnem olyan mint az olasz focaccia-jé. Hogy az egészbe egy kis dizájnt vigyek, lyukacsosra formáltam, így rusztikus, vidéki stílust kapott. Egyszerű, mutatós, kreatív és nagyon finom.


balatonfüredi görög falu :)

Rozmaringos lepény:
Hozzávalók:
- 2dl víz
- 15g élesztő
- 1 tk. só
- 50dkg liszt
- 2 ek. olívaolaj
- egy rövid ág friss rozmaring
Elkészítés:
A langyos vízben futtassuk fel az élesztőt. A lisztet egy nagy tálba szitáljuk és hozzáadjuk a sót. Amikor az élesztő felfutott, öntsük a lisztre a vizet. Fakanállal kezdjük el összekeverni a tésztát majd adagoljuk hozzá az olívaolajat valamint a feldarabolt rozmaringleveleket. Mikor már összeállt a tészta, kezdődhet a dagasztás. Ha túl ragacsos a tészta, adjunk hozzá lisztet, ellenkező esetben viszont langyos vízzel segíthetjük munkánkat. Mikor már szépen összeállt a tésztánk, takarjuk le, rakjuk egy szélvédett helyre és 40-50 percig kelesszük. Mikor megkelt, formáljunk belőle egyenletlen formájú és méretű lepényeket majd grillrácson, oldalanként 8-12 percig süssük. Frissen fogyasztva ajánlom. :)

Gyönyörű rózsák a piacról :)

2012. augusztus 21., kedd

Macaron II.rész és a Nagy Hazatérés



Szedres-levendulás macaron
Hurrá, hurrá. Újra itthon, édes otthon! És most egy darabig senki sem tud innen elmozdítani. Túlságosan hiányzott az alföldi levegő.
Ezennel párizsi au pair karrierem véget ért. Gyönyörű 2 évet töltöttem el a sajtimádók és "csigazabálók" fővárosában, rengeteg embert megismertem, a nyelvet sikeresen elsajátítottam és egy felbecsülhetetlen szinte testvéri  kapcsolatot építettem ki egy 4 éves kislánnyal és egy 8 éves kisfiúval, akik már most 4 hét után rettentően hiányoznak. A francia süteményeket, főleg a macaronokat nagyon hiányolom az itthoni cukrászdákból, a japán és kínai éttermekkel kötött szoros szerelmi kapcsolatomról pedig már nem is beszélek, mert a könnyem csordul ki. Minden esetre ez a 2 év elegendő volt arra hogy megtanuljak rengeteg receptet a marokkói, arab, távol keleti, görög és déli konyhákból, melyeket hazatérésem után így már itthon is eltudok készíteni. Az is megfordult már a fejemben, hogy a jövőben majd becsempészek egy-egy sós étel receptet is a sütemények közé, melyek elkészítését kint tanultam meg, viszont itthon megtalálható alapanyagokból is elkészíthető. Ha időm engedi, mindenképp kerítek rá sort.
És akkor essen szó a macaronjaimról, mert hogy ez alkalommal is ők a főszereplők, ezúttal azonban már jobban néznek ki, receptet viszont továbbra sem írok, mert még mindig nem tökéletes, így még futunk egy-két kört. Ez alkalommal már sokkal "nagyobb" tapasztalattal álltam neki. Mostanra megtanultam, hogy kizárólag szilikon lapon szabad őket sütni, valamint sütés előtt 15, de inkább 30 percig pihenni kell őket hagyni a tepsiben, a sütőben pedig maximum 150 fokon szabad sütni, viszont nekem még ez is soknak bizonyult, mivel kívül már pirosodtak, míg belül még félig nyersek voltak. A tölteléket ezúttal jó sűrűre főztem ahogy az elő van írva, így sokkal masszívabbak lettek, mint az előző alkalommal készített macaronjaim. A macaron tésztáját vanília ízűre készítettem, melyet levendulavirágokkal szórtam le, a töltelék pedig nagyon sűrűre főzött magmentes szederlekvár volt. A levendula-szeder ízkombináció nagyon elnyerte a tetszésemet, a legjobban viszont a sütőből áradó édes levendula illat fogott meg, mely egész estére beillatozta az egész házat. :) Mennyei volt! Legközelebb jön a recept is! :)