Advent Bécsben

A hétvégén anyukámmal ellátogattunk Bécsbe,egy utazási iroda által szervezett ínyenc túrára.Ez azt jelenti, hogy az egész szombati napunkat az evéssel töltöttük :) Természetesen minden amit megkóstoltunk,valamilyen osztrák specialitás,különlegesség volt.
Amint odaértünk,ellátogattunk egy csokoládégyárba.Nagyon felvoltam rá készülve,hogy majd milyen jó lesz de csalódást okozott....Ez egy egyszerű kis családi manufaktúra volt ahol semmi újjat nem láttam.A csokoládék minősége sem volt éppen a legjobb és semmi különleges sem volt bennük.(nem úgy mint a párizsi csokiboltokban:)

A csokigyár után mentünk a pálinka múzeumba.Természetesen nem a magyar pálinkára kell gondolni,de hasonló eljárással készül az ottani is mint a hazai.Német nevén schnaps,ami kb annyit jelent hogy pálinka. A múzeum inkább szeszmúzeumnak nevezhető,mert nem csak pálinka található benne.Egyébként ez egyben egy gyár is ami egészen az 1800-as évektől kezdve fennáll.Szintén családi manufaktúrának nevezhető,mint a csokigyár,de az itteni minőség sokkal jobb volt.A csokilikőrtől kezdve az abszintig minden megtalálható volt.

A képen jobb oldalon látható anyát idézve "zöld kreatív cucc"  abszint és almaszirup keveréke,amitől kissé beszédültünk. Azért nevezik kreatív italnak mert a művészek is mindig abszintot ittak ,és állítólag ezért festettek olyan elvont képeket.

Az aperitif elfogyasztása után mentünk ebédeli.Sajnos ismét csalódnom kellett,mert valami finomra számítottam.A Béccsel semmilyen összefüggésben sem lévő bécsi szelet száraz volt és sótlan,a húsleves pedig húst még sosem látott.Ami viszont pozitív volt az az előételként felszolgált pogácsa volt és desszertként felszolgált tiroli almás rétes.Ennek a rétesnek a különlegessége az,hogy a tészta nem áll annyi rétegből mint a miénk és az almát sem reszelve, hanem hajszálvékony szeletekre vágva párolják meg.

Ebéd után jött a városnézés és a karácsonyi vásár bejárása.
A város gyönyörű,a vásár viszont tömve van emberrel így nem annyira élvezhető,de a dekorációk látványa kiengesztelt mindenkit.
Minden utca más és más karácsonyi kivilágításban részesült és egyik gyönyörűbb mint a másik.

A városban egyébként több karácsonyi vásár is van,de a lenépszerűbb és legszebb az a városháza előtti téren elhelyezkedő vásár.Nagyon zsúfolt,de megéri bemenni egy bécsi fánk és egy forró puncs erejéig.A város betiltotta a műanyag poharak használatát,a környezetszennyezés miatt,ezért bögrében adják az italokat,amit ki kell fizetnünk viszont ha visszavisszük a pulthoz,akkor a bögre árát viszzakapjuk.Mi elhoztuk a bögrét emlékbe,mert nagyon szép karácsonyi minta van rajta és mert szuvenír.

A híres bécsi,cukrász Sacher család tortáját sajnos nem tudtuk megkóstolni,de az igazi receptet sikerült megszereznem.Küzdenem nem kellett érte,mert az idegenvezetőnk osztogatta,de örülök,hogy az eredeti van meg,amit már ki is próbáltam és amit most leírok.

Sacher-torta: (a bécsi Sacher-szakácskönyv receptje szerint)

Hozzávalók:
-13dkg vaj
-11dkg porcukor
-1zacskó vaníliás cukor
-6tojás
-13dkg étcsokoládé
-13dkg liszt
20dkg sárgabaracklekvár
A bevonathoz:
-20dkg cukor
-1dl víz
-15 dkg étbevonó csokoládé
Elkészítés:
A tésztához a megpuhított vajat a 2 féle cukorral felverjük majd egyesével hozzáadjuk a tojássárgákat.A csokit gőz felett felolvasztjuk majd a krémhez keverjük.A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük.Először a tojásfehérje habot majd a lisztet keverjük a masszához óvatosan,nagy,körkörös mozdulatokkal.kerek tortaformát vagy kibélelünk sütőpapírral vagy kivajazunk-lisztezünk és mehet bele a massza.1 órán át sütjük 160 fokon.
Mikor megsült hagyjuk kihűlni majd kettévágjuk és megkenjük a lekvárral.Ráhelyezzük a tetejét a lekváros részre és elkészítjük a mázat.A vizet a cukorral addig melegítünk, míg a cukor el nem olvad.A csokit gőz felett megolvasztunk és hozzákeverjük a cukros vízhez.Rákenjük a mázat a tortára,hideg helyre rakjuk és hagyjuk,hogy megdermedjen.

A recept szerint díszítés nélül fogyasztják,viszont én vittem bele egy kis karácsonyi hangulatot.
A tortát tejszínhabbal szokták fogyasztani,abból is a cukrozatlan formáját.
Jó étvágyat!

A Sacher-torta legendája:
A napóleoni háborúk utáni időszakban vagyunk, amikor Bécs városa már túl van a gyászos hangulaton és minden valamire való polgár Pauline hercegkisasszony születésnapjára készül. A díszebédért felelő Metternich nem lehetett valami jó hangulatban, hiszen a pályája csúcsán álló kancellár ugyancsak ki szeretett volna tenni magáért. Bosszús is lett, amikor a nemes feladat megvalósításáról szövögetett jobbnál jobb gondolatai közben egy félszeg tizenhat éves fiút jelentettek be hozzá - az ifjú Sachert - aki azt állította, hogy-e nevezetes alkalomra kitűnő ínyencséggel tudnak szolgálni.
A kancellár hirtelen mérgében nem tudta mihez is kezdjen a delikvenssel, ezért úgy döntött először a kezében tartott tortaszeletet kóstolja meg, a későbbiekben pedig dönt a betolakodó sorsáról. A történet azonban nem végződött tragikusan: Metternich tetszését ugyanis elnyerte a finom édesség és másnap az ünnepi lakoma étlapján már megjelent a "Torta Sacher módra" jeligével ellátott fogás, és rövid időn belül megalakult a Bécsi Sacher, amely azon kívül, hogy cukrászda volt, a város egyik leghíresebb szórakozóhelyének számított.
Egyetlen vetélytársa volt csak, a Demel-vendéglő volt, ám sokat szerint ez pusztán a császár szokatlan étkezési szokásainak volt köszönhető. A Sacher házat gyakran látogató Ferenc József ugyanis rendkívül gyorsan fogyasztotta el étkét, ami önmagában még nem lett volna probléma, de az udvari etikettet szigorúan betartó felszolgálók feladata ilyenkor az volt, hogy minden gárdatiszt elől elvegyék a tányért és véget vessenek az étkezésnek. Nem meglepő tehát, hogy ez a változás sokakat érzékenyen érintett és átpátoltak a Demel-vendéglőhöz.
A valódi hanyatlás viszont csak Eduard Sacher halála után következett be, amikor a vendéglátáshoz nem értő özvegye vette át az üzlet vezetését. Nem sokkal ezután az apja örökségét nem tisztelő ifjabb Eduard jó pénzért eladta a Sacher-torta titkos receptjét a legnagyobb riválisnak Demel-nek.